A gyermekek spirituális érzékelése az Õsvalótól eredeztethetõ. Egyre többen merik kimondani, hogy a gyermeknek is hat darab érzékszerv áll rendelkezésére.
A hatodik, az intuíciós készség a legfontosabb emberi érzék. Mert bár van öt igen jól feltérképezett érzékünk (s még itt is volna mit fejleszteni a tudománynak), mégis a megérzéseink egy életen át képesek idõrõl-idõre, pillanatról-pillanatra átvenni a hatalmat fizikai érzékeink felett. Talán jobb is. Rengeteg csodás történet szól arról, hogy a megérzések nem hagyták cserben az embert, s az csodálatos módon megmenekült, vagy valami nagyon kedvezõ dolog érte.
Mindettõl függetlenül is elmondható, hogy a spirituális érzékelésre szükség van. Ez gyakorlatilag a harmadik szemes látás, amely egyéntõl függõen 1,5-3 éves korig van nyitva a gyermeknél. Ezt természetesen nem fizikailag kell elépzelni. A harmadik szem aztán a félelmektõl, amelyet az ismeretlen, bizonytalan asztrális világ látványa nyújt a gyermeknek, és a szülõk nevelésétõl becsukódik. A nevelõk, különösen az óvodai, iskolai nevelõk kezelik nehezen ezeket a helyzeteket, hiszen nekik több szülõ gyermekéhez kell alkalmazkodniuk, a nevelésben õk nem mondhatnak akármit, fõként nem olyat, ami általánosan nem elfogadott. De természetesen sok szülõ is, ha érdeklõdik is a miszticizmus, az õsök tudománya iránt kétkedik, s e szülõk gyakorta megrettentik gyermekeiket fura, vagy éppen féktelen fellépésükkel, amint hitetlenkedve szemlélik csemetéik alkotásait, mesébe illõ történeteit.Az ezoterikus nevelést talán leginkább ilyen, erre nyitott specializált iskolákban kellene oktatni. Vagy ha oktatni, a nagyvilágnak megmutatni nem is, félõn, titokban azért értelme volna, hogy minden szülõ egy kicsit maga is megismerje e utakat, s e irányvonalakkal megismertesse a csöppséget. A csöppséget, aki istenként néz rá, s mézként issza anyja minden szavát.
Maria Montessori, olasz orvos, a modern pedagógia kiemelkedõ személyisége így ír a gyermekrõl: "Az ember,aki gyermekként jön a világra, hamarosan a teremtés valóságos csodájává válik. Az újszülött nem tud beszélni, nem rendelkezik fajának jellegzetes erkölcsi szokásaival, nincs intelligenciája, emlékezete, akarata, mozgáskészsége, nem képes lábra állni. Ez az újszülött valóságos pszichikai csodát mûvel: kétéves korára beszél, jár, felismeri a dolgokat, és ötéves korára olyan pszichikai fejlõdésen megy keresztül, hogy iskolaérett lesz."
Ez a gyermek tehát egy a fizikai világra éretlen egyed, s bár ma már tudjuk, megszületése pillanatában is rendelkezik intelligenciával egy baba, mégis nem tudjuk reflexein kívül honnan merít annyi, de annyi mindent. Maria Montessori életét szentelte egy módszer kidolgozásának, csak mert tapasztalatai azt mondatták vele, a gyermek mindent önmagától tud a legjobban megtanulni. Hagyjuk a gyereket kibontakozni - vallotta - biztosítsunk neki mindent és õ szépen egyéni ütemében olyan képességekre is szert tesz, amit álmunkban sem gondoltunk volna! Tehát Montessori és követõi mind tapasztaltak egy jelenséget, a valódi szabadság kibontakozását a gyereknél, s ennek lehengerlõ következményeit. De honnan ered mindez az erõ, ez a sugallat? honnan ered a képesség, ez a végtelen akarás a megismerésre? Mi az, amit az újszülött képes oly magas szinten használni, hogy az minden hiányosságát pótolja?
"Természetes volt, hogy a tanulók szívesen teremtenek ésszerû rendet a képek között, minden darabot a helyére téve. Nem az emlékezet, hanem az alkotás gyakorlása volt ez..."- írja Montessori. Ez az erõ tehát az alkotóerõ, vaalmi végtelenül magabiztos energia. Az alkotás a legtermészetesebb folyamat. Ha alkotunk, teremtünk, pontosan azt tesszük, amit Isten, mint a Fény, az a Mélységes Õsvaló. Tudatában leszünk Önmagunknak, amely biztos pont a teremtéshez, és a teremtés által még jobban megismerjük önmagunkat.. A gyermek alkotóereje tehát a végtelen energia. Ehhez férünk hozzá, mint valami adattárhoz - mégha nem is hangzik ez túl szépen - az intuíció kapcsán!
Az intuíciós készség, a hatodik érzék egy kapu a legvégtelenebb világra, hogy onnan mindig erõt meríthessünk, tudást az életre, a szükséges tennivalókhoz. A gyermek elõtt, mikor a világra megérkezik közénk, a tanulás, a fejlõdés kibontatlan bugyra áll, szüksége van egy belsõ iránytûre, s egy ajtóra, ami oda vezet. Az úticél már megvan... irány a végtelen!
"Az intuíció felülmúlja mind az öt érzéket, ezáltal a legõsibb és legalapvetõbb érzéknek tekinthetõ." - Masaru Ibuka
AJÁNLOM AZ OLDALT
