Mire jók a szimbólumok?

A mandalát a különböző meditációs gyakorlatok, a szemlélődés és elmélyülés segédeszközeként használják. A gyakorló első feladata, hogy maga mögött hagyja mindennapi gondjait, kavargó érzelmeit és összevissza cikázó gondolatait, vagyis lecsendesítse belső világát. Így — immáron megtisztulva — „léphet be” a mandalába, és célja, hogy eljusson egészen a középpontjáig. Nézegetése vagy rajzolgatása koncentrációt, összpontosított figyelmet igényel. El kell mélyülnünk benne, elképzelni, hogy belépünk a mandalapalotába, ahol találkozhatunk az istenséggel. A tibeti tantrikus gyakorlatok szerint meg kell értenünk és beépítenünk magunkba az istenség tanítását, majd visszaküldeni őt a szellemi világba. Amikor befejezzük a gyakorlatot, magasabb szintre kerülünk, felvérteződünk egy hatalmas erővel.

A mandalák használata valójában elôsegíti a harmónia és teljesség létrehozását vagy helyreállítását az emberben. Módszer a megtisztulásra, a tanulásra, az informálásra és fejlôdésre. A gyakorló arra törekszik, hogy a világ széttöredezettsége és ellentétei helyett ideális állapotot, egységet teremtsen meg magában. A cél nem kevesebb, mint igazi énünk megtalálása. Erre a feladatra emlékeztet, ezt a küzdelmes utat segíti a képi ábrázolás. A mandala iránymutatóként szolgál, olyan, mintha a labirintusban bolyongva térképet kapnánk a kezünkbe, amely megmutatja a helyes utat. A pontosan meghatározott szerkezet, a szigorú szabályok szerinti felépítés, a rendezettség megfogható, biztos támaszt nyújt gondolkodásunknak. A meditáláshoz természetesen tisztában kell lennünk a motívumok alapvető jelentésével is. Általánosságban a kör jelképezi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot, a színek pedig érzelmekkel töltik fel ezeket a területeket. (A színek értelmezését lásd alább.)

A mandalák világa tán túl távolinak és misztikusnak tűnhet szemünkben, de üzenete a modern kor emberének is szól, ha vágyunk a tökéletesedésre. Hiszen már a nézegetése is harmonizálja az ember működését, pihenteti a szellemet, kiegyensúlyoz, lecsendesít, kikapcsol. Rég elfeledett igazságokra, tiszta gondolatokra döbbenthet rá minket, de a legfontosabb, hogy emlékeztet ideális állapotunkra: a teljességre.